Mint ahogyan az már szokásunk lett, napfényes reggelre ébredünk, kávézunk, csomagolunk, és ismét útra kelünk. Navigációnk a jó öreg lapozgatós térkép, most is hibátlanul működik, lekacskaringózunk a hegyről, és már robogunk is az autópályán, előbb Pianella, majd Verona irányába. Pianella az a kisváros, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni, be kell térni a Caffe degli Artistibe egy kávéra és egy boconotto sütire , ki tudja mikor jutunk hozzá megint legközelebb. A kedvenc háztartási boltunkban is kinéztünk néhány nélkülözhetetlen kelléket, amit most haladéktalanul megvásárolunk. Elfogyasztva a élénkítő forró italt, folytatjuk máris utunkat, mert Verona még messze van. Pontban 12 óra van. A számítógépes útvonaltervező majd 5 és fél órát jelzett elő tegnap este az útra, de mi ezt valamilyen oknál fogva 4 óra alatt megtettük. Keiko Motanaga, a Firenzében alkotó japán mozaikművész barátnőnk már vár bennünket, úgy intézte a dolgait, hogy itt össze tudjunk futni egy kis időre. Érdekes az ő életútja, geológiát tanult Japánban, és egy nagy cégnél dolgozott. Egyszer eljött turistaként Firenzébe, megismerte a firenzei mozaikokat, és rájött, hogy ez élete álma, meg szeretné tanulni, hogyan készül. Úgy döntött, hogy itt fog élni, átköltözött Firenzébe, ahol beiratkozott egy komolyabb tanfolyamra, azóta -tíz éve- itt él és faragja a köveit. Lenyűgöző alkotások kerülnek ki a kezei közül, például ez a citromág. Egyszer talán sikerül elhozni egy kiállítását Magyarországra, mielőtt még visszaköltözik szülőhazájába. Rengeteget lehet vele (és néha rajta is) kacagni. Összetalálkozásunk után elég gyorsan el szokott hangozni a kérdés, "Hoztál fényképeket?"  Hozott, természetesen. Ilyet, meg még ilyenebbeket. Ez a kép egy citromágról készült. Mérete: 20.5×17.5 cm, és legalább fél év munkája van benne, olyan mint egy festmény, pedig csak kisebb-nagyobb kődarabokból van összerakva.

A firenzei mozaikkészítés fénykorát a XVII-XVIII. században élte, reprezentatív bútorokat díszítettek vele. "Itáliában a római korig visszavezethető az „opus sectile” elnevezésű technika, amelynek lényege, hogy formára vágott színes márványlapokból rakják ki a padlóburkolat díszítését. A drágakőcsiszolás (gliptika) évezredes hagyományait továbbfejlesztve a XVI. századi Itáliában számos olyan műhely is működött, ahol nagyméretű drágakövekből díszedényeket állítottak elő. A többféle tradíciót egyesítő pietra dura mozaik a XVI. század végén már egész Észak-Itáliában elterjedt. A firenzei manufaktúra 1588-ban jött létre, s legfőbb megrendelői a Mediciek voltak. " , Készítésének évszázadokon át itt volt a központja, és a hagyományt máig folytató egyetlen manufaktúra is Firenzében működik. Csodálatos munkákat láthatunk Firenze egyik kevésbé ismert, ám annál szebb múzeumában, aminek meglátogatását mindenkinek ajánlom: Opifizio delle Pietre Dure.