Mint gyermekkorunkban a karácsonyt, úgy várjuk most az indulás napját, számolgatjuk mennyit kell még aludni addig. Ma megszámoltuk, még kilencet. Hirtelen az az érzésem támadt, mintha a hónapok óta tervezgetett, rajzolgatott, színezgetett képet hírtelen egy óriás kéz ollóval apró darabokra vágta, egy dobozba söpörte, majd azt a markomba nyomta volna, hogy rakjam össze szépen újra. Én pedig csak forgatom a dobozt, nézegetem, vajon meg van-e minden darab? Súlyra úgy tűnik, igen :-) a többi meg az utazás során kiderül, amikor a puzzle darabkáit egymás mellé pakolgatva kirakjuk a Kisbugac asztalánál megrajzolt képet, ezt itt :-)

Mi terveztünk sok programot, de a megvalósítása erősen függ majd vendéglátóinktól, ők sokkal jobban ismerik, hogy mit lehet és kell megnézni. Most is csak az idő rövidsége szabhat határokat a kalandjainknak. Nagy várakozással nézünk elébe az Aquillai programnak, ahol egy Olaszország szerte ismert és elismert chef konyhájára juthatunk be, Max barátunk segítségével. Az étterem oldala  mind az étvágyunkat, mind az érdeklődésünket felkeltette, nem is beszélve a beharangozásról: Max csak annyit mondott: kicsit őrült..., de csodákra képes. Végtelen nosztalgiával várjuk, hogy viszont lássunk néhány kedves ismerőst Pianellában. Még kilencet kell aludni, és indulunk!