Szép, jó reggelt mindenkinek!  A 6. etap után még mindig Michael Matthews viseli a rózsaszín trikót. Vajon meddig sikerül megtartania? A mai napon Frosinonéból startolnak a fiúk, amely Rómától 87km-re fekszik DK irányban.

Amíg ők tekernek, nézzük meg, hogy ebben a tartományban mi rotyog a fazékban, mi lesz vacsorára....:-) A római konyha rusztikus konyha házias árnyalatokkal, ízletes, egészséges, ám testes. Elsősorban a helyi alapanyagokra épül, a kertekben gazdagon megteremnek a zöldségek, a hegyekben kitűnő sajtokat készítenek a pásztorok. A rómaiak szerelmesei az ízeknek, a jó ételeknek és jó boroknak. Egymást érik az Örök Város szűk kis utcácskáiban, terein az éttermek, ’trattoriák’ és ’osteriák’, amelyek az igazi római konyhát tükrözik és hű őrei a hagyományoknak. De ugyanez a szemlélet érvényesül a parányi kis városkákban is, mint Montelanicoban, amiről a korábbi bejegyzésekben lehet olvasni, vagy a kis településeken, amelyeken ma áttekernek a bringás fiúk.

Ma két receptet hoztam. Az első egy igazán egyszerű étel, amit már régóta szerettem volna kipróbálni, de valahogy mindig elmaradt.

Gnocchi alla romana - az elnevezés ne tévesszen meg senkit, semmi köze az általunk már jól ismert krumpligombóchoz.  

Hozzávalók 4 személyre:

• 1 l tej
•  250 g búzadara
• 100 g vaj
• 2 tojássárgája
• 120 g parmezán sajt
• só ízlés szerint
• szerecsendió

Elkészítés:

1. Forraljuk fel a tejet, majd sózzuk ízlés szerint. Állandó keverés mellett szórjuk a grízt a tejbe, és főzzük kb. 10 percig.
2. A tűzről levéve keverjük bele a tojássárgáját, a reszelt parmezán és a vaj felét. Még melegen terítsük a masszát egy hideg vízzel kiöblített tepsibe vagy műanyag vágódeszkára kb. 1 cm vastagon. Vizes spatulával vagy vizes késsel simítsuk el.
3. Amint teljesen kihűlt a ’tészta’, borítsuk ki egy vágódeszkára, és kb. 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval vagy pohárral formázzunk korongokat belőle.
4. Helyezzük a kivágott pogácsákat egymást kissé fedve egy kivajazott tűzálló tálba, bőven meghintve reszelt parmezánsajttal, és 180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt arany színűre sütjük.

Hoztam még egy receptet Lazio konyhájának illusztrálására. Ezt áprilisban Montelanicoban a La Pergola étterem konyhájában készítettük el, fiatal bárányból. ( akkor úgy hívták: abbacchio alla cacciatora). Használhatunk bárány helyett nyulat is, akkor lesz a neve:

Coniglio alla cacciatora - Nyúl vadász módra (Ezt például akkor főzhetjük,  "amikor nem a nyuszi viszi a puskát....")

Hozzávalók 4 szeméyre:

• kb 1kg csontos nyúlcomb és lapocka feldarabolva
• néhány gerezd fokhagyma
• extraszűz olívaolaj
• egy maréknyi fekete olívabogyó
• egy evőkanál só alatt tartósított kapribogyó
• egy csokor rozmaring
• egy pohár fehérbor

Egy széles aljú serpenyőben olívaolajat melegítünk és a fokhagymagerezdeket megpároljuk kissé. Utána beledobjuk az előkészített hússzeleteket, lehetőleg minden darab érintkezzen az edény aljával, hogy körbe megpiruljon.

Amikor már jó színt kaptak a husik, beleöntjük a bort, majd jöhetnek a még várakozó hozzávalók, a vízsugár alatt lemosott kapribogyó, olívabogyó és a felaprított rozmaring. Sózásnál ügyeljünk arra, hogy a kapribogyó só alatt volt, nehogy elsózzuk az ételt. Amint elforrta a szafját, gyakran, kis vízzel pótoljuk, hogy ne égjen oda, de ne is hígítsuk fel. Amikor átsült a hús, hagyjuk besűrűsödni a szaftot, és egy kicsit "odakapni" a húst, hogy szép aranybarna legyen körben. És már tálalható is az ínycsiklandó fogás. Köretként adhatunk hozzá tepsiben sült krumplit.

Természetesen egy ilyen étel megkívánja a hozzá illó bort. Az étterem ahol főztünk, ehhez a fogáshoz egy Lazioban is őshonos fehérbort ajánl, a passerina-t.

Holnap ismét én tekerek egy Marchei meglepetéssel.