Elindultunk, március idusához méltó ragyogó napsütésben. Az előzetesen kiadott útvonaltervhez képest Soltnál történt az első módosítás, Dunaújváros helyett Dunaföldvár felé vettük utunkat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beiktattunk egy műsoron kívüli megállót, ami kötődik a mai ünnephez és egyben számunkra stílusos antipasto (avagy előétel) az  előttünk álló gasztro-kulturális kalandokhoz. Ez volt OZORAI PIPPO vára. A Dunántúli dombok között rejtőzik Zsigmond királyunk által egy firenzei vitéznek adományozott birtokon épült igazi itáliai reneszánsz hangulatot árasztó várkastély.

A pár éve eredeti középkori állapotában helyreállított konyha volt számunkra a legérdekesebb része, de az egész épület lenyűgöző látványt nyújt meglepően gazdag berendezéséve. Aki a Balaton felé tart, annak igazán megéri a 11km-es kitérő a 64-es útról.

 

Ezzel a megállóval egy kétórás késést generáltunk, de megérte. Így este hat körül érkeztünk Vazzola városkába, és elfoglaltunk szállásunkat a 18. században épült Villa Materniniben. Kisvártatva megérkeztek vendéglátóink, majd az esti programot megkezdtük a Bellussi borászat megtekintésével és az általuk készített prosecco valamint rosato borok kóstolásával. Külön örömünkre szolgált, hogy a Vinitaly belépők mellé a számunkra legfinomabbnak ítélt borokból ajándékcsomagot kaptunk. Ezt követően vacsorázni indultunk a Villa Dirce étterembe.   

Bár az étlapot mi is áttanulmányoztuk, a vacsora megrendelését, a bor kiválasztását rábíztuk vendéglátónkra, amiben nem is csalódtunk. A menü tintahalas rizottóval kezdődött, előtte azonban a chef ajándékaként egy vargányával töltött leveles tésztából készült batyut kaptunk. Második fogásként baccala vicentina polentával és grillezett radicchioval érkezett. A baccala sózott, szárított tőkehal, amit felhasználás előtt visszaáztatnak, majd számtalon variációban készítenek el. Itt is proseccót rendeltünk, és abban mindannyian egyetértettünk, hogy a Bellussi pince bora kelemesebb, finomabban gyöngyözőek a buboborékok, simulékonyabb a nedü. A kellemes este levezetéseként tettünk még egy sétát az étterem közelében található via Malanotte-n, amely egy középkorból épen maradt utcarészlet, ahol látható egy római kori lócserélő állomás is, mivel itt ment át a Római birodalm itáliai részét hosszában átszelő, a Via Appiát keresztező hadiút.