Az első reggelen Navelliben is a nap ébresztett minket és az ablakon át egy palazzo teraszának árkádjait lehetett látni,biztató kezdet,egy szép kis városkában vagyunk. Ma főzéssel kezdünk signora Vilma konyhájában. A tegnap esti séta már sejtette,hogy egy nagyon különleges helyen vagyunk a sötét kis sikátorok, szűk utcák és ezer lépcső birodalmában olyan magasan,hogy a tetejéről körben el lehet látni szinte a Gran Sassotól a Majella csúcsáig amelyek az Appeninek abruzzoi legmagasabb pontjai. A signora, vendéglátónk édesanyja csak pár házzal odébb lakott egy szép palazzoban ahonnan pazar kilátás nyílt egy templom harangtornyával együtt a völgyre ahol szétszórva számtalan mandulafa virágzott és mögöttük a még hóval fedett ...

Eljött az idő, hogy elköszönjünk Force-től és a forcei házigazdáinktól. Kívánni nem lehet nyugodtabb és a paradicsomhoz közelibb helyet, a béke szigete a világ végén, ahonnan az út már nem megy tovább, itt van a Ramusé vendégház. A Ramusé jelentése, „Gyere barátom!”  helyi dialektusban, és valóban azt érzi az ember, hogy egy barátjához tért be megpihenni. Egy, a harmincas évei végén járó fiatalember (meg a Bank) a tulajdonosok. A vendégeket végtelen készségességgel szolgálja ki, bármi kérés felmerül, a „come no!” a válasz, Dehogynem! És már fut is, intézi, hozza, keresi, hívja…. Mindent a vendégért! Ez a filozófia volt az, ami miatt ezt a helyet választottuk. Az itt pihenő vendégek programmal való ellátásáról ...