A velo.hu friss hírei szerint: "Egy jó ütemben indított szökés után Michael Rogers nyerte a Giro 11. szakaszát. A csütörtöki rendkívül fontos hosszú egyenkénti időfutam előtt Savona városába érkezett a mezőny. A nap folyamán 30km-rel a cél előtt magasodott egy második kategóriás emelkedő, mely után a tengerszintre kellett visszaereszkedniük a versenyzőknek. Az emelkedő után azonnal megfogták a nap szökését. Az összes esélyest magába foglaló, de egy kicsit hezitáló élbolytól ekkor lépett el a Saxo Tinkoff ausztrál versenyzője. A legnagyobb előnye a 45 másodpercet is elérte és bár a városba érkezve jelentősen csökkent a különbség, de végül minimális előnnyel hazaért. A második helyet Simon Geschke (Giant-Shimano), a harmadikat Enrico Battaglin (Bardiani-CSF) szerezte meg. Cadel Evans megőrizte a rózsaszín trikót, a különbségek nem változtak a favoritok között."

A mai egyenkénti időfutam is egy gasztronómia paradicsomban zajlik, Alba közelében. Piemont gyémántjának legcsillogóbban ragyogó pontjai a Barolo és a Barbaresco, a két kis falu, két vörösbor. Mi a különbség közöttük? Mindkettő alapszőlő fajtája a Nebbiolo, de földrajzilag elhatárolt területekről származnak, és az iskola, ami szerint az érlelést végzik mást-mást mond. Talán a Barbaresco könnyebb, elegánsabb, míg a Barolo testesebb, koncentráltabb. Az alapvető különbség az érlelés idejében van, a Barolo-t legalább 3 évig kell érlelni, mielőtt piacra menne, a Barbaresco-t legalább 2 évig, A számítás mindkettőnél a szüretet követő január 1-én indul. DOCG minősítésű Barbaresco három faluban születhet, Barbaresco, Neive és Teiso, míg DOCG-s Barolot készíthet Barolo, La Morra, Castiglione Falletto, Monforte d'Alba, Serralunga d'Alba.  A Barolo bor vált az egységes Olaszország szimbólumává, hiszen az 1861-ben az  egységes Olasz Királyság kikiáltásával Viktor Emanuel Szárd-Piemonti király került hatalomra, mikor is az ország fővárosa Torino lett. Az ő miniszterelnöke volt Camillo Benso di Cavour gróf, aki sokat tett a környék szőlőültetvényeiért.

Kastélya ma is látogatható, de ezen kívül is számtalan színes látnivaló várja az ideérkező borszerető turistákat. Baroloban pl. van egy interaktív bormúzeum - WIMU , és egy egyedülálló dugóhúzó múzeum, ami több mint 500 darab, a világ különböző pontjáról összegyűjtött eszközzel büszkélkedi, az 1600-as évek közepétől napjainkig.

Érdemes ide gasztro-túrát tervezni az év bármelyik szakában, mindig van valami csemege, ha más nem, a Ferrero Rocher albai üzeméből kerül ki valami mogyorós finomság. Olaszország legfinomabb mogyorója itt terem, hatalmas mogyoróerdők terülnek el Alba mellett, és itt található a nevezetes édesség üzem. A a legfinomabb nyalánkságok a kézműves csokiboltokból kerülnek ki, elképzelhetetlen változatosságban.

Hosszas tépelődés előzte meg a recept kiválasztását, annyi finomság van itt is, annyi érdekes íz... ha már eddig is a borról volt szó, haladjunk ezen a vonalon tovább. Azt olvastam, hogy az előbb említett úriember, Cavour gróf kedvenc étele volt a 'risotto al Barolo', azaz a vörösboros rizottó.

Risotto al Barolo

Hozzávalók 6 személyre:

• 500g Carneroli rizs
• 1 hagyma
• 1/2 l zöldség- v. húsalaplé vagy
• 3 pohár Barolo bor
• 100g parmezán sajt reszelve
• 50g vaj
• extraszűz olívaolaj
• 2-3 babérlevél
• 2 zsályalevél
• só és bors ízlés szerint

Elkészítés:

A recept titka a jó minőségű piemonti rizs, és a Barolo, amely lehetőleg ne legyen túl régi évjárat. A szokásos módon, a vaj felén és egy kis olívaolajon megpároljuk a hagymát, majd rádobjuk a rizst, a zöldfűszereket, és azt is átmelegítjük egy néhány perc alatt. Amikor felforrósodott a rizs, ráöntünk egy pohár bort,ahogy elpárolog a bor, felváltva adunk hozzá bort és zöldség alaplét. A főzés végén hozzáadjuk a vajat, elkevergetve, hogy szép krémes állagot kapjon. Eltávolítjuk a babérlevelet meg a zsályát, tálaljuk és parmezánnal megszórva melegen kínáljuk.

Holnap a fiúk még mindig Piemontban kanyarognak, nem csodálom, hogy nincs kedvük továbbmenni, én is jól éreztem itt magam. Ezen a napon  "Égigérő Paszuly" lesz veletek, és hoz újabb receptet,