Harmadik nap - Tortellini és strozzapreti
Olyan száz ágra sütő napsütésre ébredtünk, hogy kívánni sem lehet szebbet. Végre megláttuk milyen mesebeli helyre értünk a tegnapi kanyargós út végén. Az egyszerű falusi reggeli elfogyasztása után napfüdőzéssel töltöttük az időt, amíg Chiara a chef meg nem érkezett, majd kezdetét vette az első főzőlecke. A mai programban a tésztáké volt a főszerep, különböző feltétekkel. Először készítettünk egy tésztát az alaprecept alapján. Fejenként számítanak 10dkg 00-ás lisztet 1 közepes tojást, szükség esetén néhány csepp vizet. Ebből az anyagból gyúrtunk egy rugalmas gombócot, amit egy órára folpackba csomagolva pihentettünk, Ez idő alatt előkészítettük a tölteléket a tortellinibe és a raguhoz valókat, illetve az édességet.
A tortellini tölteléke 20 dkg friss juhtúrót ekevertünk néhány evőkanál reszelt parmezánnal, egy csipet sóval, borssal és szerecsendióval. Ezután a megpihentetett tésztát 5-ös fokozatig nyújtottuk a tésztagéppel, majd kb. 5X5 cm-es négyzetekre vágtuk. Ennek a közepére került a töltelék, majd a speciális tortellini hajtogatással összegöngyöltük.
A másik gombóc tésztából pedig „strozzapreti” azaz „papfojtogató” tésztát készítettünk. A történet hozzá: a név pontos eredete ismeretlen, maga a szó –strozzare – jelentése megfojtani, fojtogatni. A legismertebb legenda szerint a marche-i asszonyok száraztésztát készítettek a papoknak, miközben a férjeik, akik nyilván sokkal inkább antiklerikálisak voltak, azt kívánták,bár fulladnának meg tőle. Mi további magyarázatot ezúttal nem keresetünk, aki nem hiszi, járjon utána! Egy csirkehúsos, kaliforniai paprikás ragut készítettünk hozzá, hibátlanok voltak együtt.
Hozzávalók 4 főre:
- ½ sárga húsú kaliforniai paprika vékony csíkokra vágva
- ½ fehér hagyma
- 2 ferezd fokhagyma
- ½ csirkemell vékony csíkokra vágva
- Kevés olívaolaj, só, bors
- ½ dl friss tejszín
Olívaolajon megpároljuk a hagymát, hozzátesszük a csirkehúst, kicsit megpirítjuk, felöntjük egy fél pohár fehérborral. Miután az alkohol elpárolgott, hozzá dobjuk a paprikacsíkokat, átforgatjuk, de ügyelünk, hogy roppanósak maradjanak. Ekkor elzárjuk alatta a tüzet, kifőzzük a tésztát, és amikor már majdnem kész, újra meggyújtjuk a tüzet a ragu alatt, a tejszínnel felöntjük, megforraljuk és hozzászedjük a tésztát. Melegen parmezánnal tálaljuk.
A tortellinihez egy igazán egyszerű üde-friss paradicsomos szószt készítettünk. Az érdekessége az volt, hogy a hozzávalókat hidegen összekevertük (apróra vágott hagyma, negyedelt koktélparadicsom, olívaolaj, só, bors), majd egy sima alumínium serpenyőt kívül-belül felhevítettünk, a tűzről levéve beleöntöttük az alapanyagokat, és már anélkül, hogy tovább melegítettük volna, néhány percig rázogattuk a serpenyőben. Így megmaradt a zöldségek friss illata és zamata, ami remekül érvényesült a finom lágy túros töltelékkel.
Az ebéd elfogyasztására a teraszon került sor, ami mind nekünk, mind a házigazdáinknak az idén első szabadtéri étkezés volt. Az étel okozta élvezetet a látvány csak fokozta, leírás helyett egy fotót mellékelek, hogy éreztessem, mi tárult szemünk elé falatozás közben. Egy üveg behűtött marche-i pecorino fehérbor tette kerek egésszé ezt a történetet.
Ebéd után felkerekedtünk és a La caniette pincészetbe látogattunk el egy borkóstolóra. Annyit kell tudni róluk, hogy 4. generációs borászcsalád, tartósítók hozzáadása nélküli borokat készítenek, egy high-tech stilusú pincészetben. Nekünk a 2010-es barrikolt pekorino ízlett a legjobban, és rögtön vettünk is néhány üveggel, hogy otthon tovább kóstolgathassuk, tényleg olyan finem-e, vagy csak a tenger látványa dobta fel ennyire, ugyanis a kóstolóterem elülső fala teljesen üvegből van, és szép időben a Dalmát partokig el lehet látni. Most sajnos a párás idő miatt ezt ellenőrizni nem tudtuk, de aki erre jár, és alá tudja ezt támasztani, szóljon. Addig ezt az információt fenntartással kezeljük.
