2012. már 21.

Hatodik nap - találkozás Rocky Marcianoval

írta: Solara
Hatodik nap - találkozás Rocky Marcianoval

A szokásosan kezdődő reggel után ami napsütést, kávét és narancslevet jelent, ma „munkába indultunk”, ezért Civitanova di Marche felé vettük az irányt, hogy találkozzunk Elioval, aki beígért egy olívaüzem látogatást. A szigorúan vett szakmai program után elindultunk a régi városrész felé, amelynek kapuja tetején egy fenyőféle nőtt, látványosságnak számítva, és még rajta tekergőztek a karácsonyi fények huzaljai.

Majd tovább indulva a frantolio (olívaüzem) irányába egy komplett birkanyáj állta utunkat. Nagy csordában, teljes békében minden sietség nélkül vonultak az úton a hófehér szőrű szép állatok időnként bebégetve az ablakon, kolompjaik hangjával valami régi meseszerű nyugalmat idézve a távoli múltból.

A frantolioban egy kedves hölgy vezetett végig minket a feldolgozó üzemen, majd kóstoltunk és felidézhettük az Umbriában valamint az ősszel Abruzzóban tanultakat az olívaolaj kóstolás művészetéről. Ő is, mint az általunk eddig megismert olajkészítők végtelen hozzá értést elkötelezettséget és szenvedélyt tanúsított a saját készítésű olajuk iránt a végsőkig kárhoztatva a nagyüzemileg feldolgozott minősíthetetlennek tartott olajakat. Abszolut elfogultságában még a helyi konkurencia olaját sem méltatta szinte semmire pedig az azért nem volt olyan borzasztó számunkra mint a valóban élvezhetetlen lehetetlenül olcsó ipari feldolgozás. De ez a magatartás igazából szimpatikus volt számunkra tetszett ez a kiállás a saját termék mellett ami valójában számunkra is meggyőző volt. Ez egy olyan érzés lehet mint amikor itthon ezer forintért tokaji aszút látunk az üzletek polcain,és bár nincsen közöm egyik pincészethez sem
de én is nagyon rossz néven veszem és tulajdonképpen fel vagyok háborodva,hogy gyakorlatilag megcsúfolnak egy hungarikumnak tartott terméket. Aki csak egy kicsit is tud az aszú készítésről,kezdve a szürettől annak egyértelmű,hogy lehetetlen ilyen áron kihozni, és teljes joggal dühös azokra akik ezt engedik. A kóstolás után köszönhetően Elio és a Natali frantolio tulajdonosa barátságának kaptunk egy-egy gyönyörű kézzel festett olajos üveget és belevaló olívaolajat. Ebédelni egy tipkus marche-i konyhát vezető kisvendéglőbe invitáltak. Itt sincs étlap, jön a pincér és felolvassa, hogy miből lehet választani. Egy könnyű salátával indítottunk, amiben rukkola és pomodoríni volt a zöld salátán kívül, csak só, olaj és citromlé dresszinggel, valamint piritóst hoztak mellé, amire bőven csorgattuk a már az asztalon lévő Natali frantolio finom olaját. Egy tészta követte, házilag készített tagliatelle rusztikus raguval, ami a ház specialitása. A ragu sonka, cukkíni, pomodorini kevés paradicsomszószban megszórva parmezánnal, amit egy helyi vörösbor, a Boccadigabbia pincészet Rosso Piceno-ja kísért. Ez egy montepulciano alapú cuvee némi sangiovese beütéssel és (az ebédhez) igen magas 14,5% alkoholtartalommal. Az én ízlésemnek nem tetszenek az animális jegyek amit a sangiovese bőven tartalmaz, de ennél a bornál csak sejteni lehetett szemben a La Canietta pince néhány napja kóstolt mindhárom vörösborával. Néha a sangiovesét tartalmazó borok számunkra élvezhetetlenek, ugyanakkor amikor Umbriában két éve kóstoltuk a Tuderum pincészet tiszta sangiovese borát, akkor meglepően nem volt ilyen bántó az animalitás. Az ebéd után újra munka következett, amihez át kellett ruccanni Abruzzóba. Ebben a városkában amit Ripa Teatina-nak hívnak, született Rocky Marciano aki a Stalloneval készült Rocky c. sorozatot ihlette.
A szobor melletti fotózkodás után, vacsorára voltunk hivatalosak Elio családjához, ami lévén egy autentikus olasz vacsora, nagyon kellemes élmény volt.
Szólj hozzá