Említettem már, hogy Montelanico egy eldugott kis település, 20km-re az autópályától, alig 2000 lélek itt, de példa értékű közösségi életet élnek. Hűvös, ám napsütéses április eleje van, csütörtök délután fél 5, értünk jön egy kedves hölgy, hogy elkísérjen az óvárosba, biztosan odataláljunk. Ha akarnánk sem tudnánk eltévedni, alig néhány utcából áll a "borgo" -azaz az óváros. A Montelanico-i könyvtárba várnak bennünket, egy antik római konyháról szóló előadásra. Érdekel a téma, hát el nem késnénk semennyiért. Nem kis meglepetésünkre, már összegyűlt a hallgatóság mire megérkezünk, úgy 15-20 fő, a város lakói, férfiak, nők, idősebbek, fiatalok vegyesen.

Laura, a háziasszonyunk vidáman üdvözöl, majd belekezd a régmúlt idők felidézésébe. Nem csak elméletben, de gyakorlatban is bemutat néhány ételt, talán hasonló ízeket érezhettek az Ostia Antika valamikori lakói is.

MULSUM: Mézes bor, amit az előételekkel együtt fogyasztottak. Elkészítése 1:4 arányban elegyített méz és bor. Úgy tartották ez a hosszú élet elixírje, Pollione  megérte a 100 évet a kenyerét Mulsumba mártogatva.

EPITYRUM: egy szicíliai specialitás, amit s politikus és római író Catone írt le. Magozott olívabogyóból, olívaolajból, ecetből, édeskömény magjából, korianderből, köményből és rutá*ból álló keverék, ami kitűnő kísérője a birkasajtoknak. (*ruta - olasz szó jelentése magyarul kerti ruta. Én ezt a növényt nem ismerem, de ha valaki tudja mi az, ossza meg velem az információt, kérem szépen!)

MORETUM: a földművesek készítették, néhány gerezd foghagymát összetörve a mozsárban, itt is elmaradhatatlan a kerti ruta(?), zeller, koriander, sajt és só, olívaolaj és ecet. Tartalmas és pikáns, ez volt a reggelije a földműveseknek, katonáknak és munkásoknak. Alapanyagok, amelyeknek csodás erényeket tulajdonítottak.

FRATTATINE CON ORTICA: nevezzük csalános rántottának. Hozzávalók:tojás,  csalán, olívaolaj, garum (az ókorban használt szardellaeszenciát hívták így, és elképzelni sem akarom, hogy fedezhették fel...) és bors. Eredetileg egyszerű ám tápláló, cserépben sütött vacsorája volt a földműveseknek, ám később helyet talált a módosabbak asztalán is, mint előétel.

MELCAS: aludt tej, bors, halszósz, koriander, fogyasztották magában, vagy lisztekkel elkeverve. Azt tartották, hogy az aludttejbe kevert virágok, mályva, primula, szamóca lassítja a test és a szellem öregedését. Ezek a rómaiak tudhattak valamit!

CECI FRITTI: sült csicseriborsó. Hozzávalók: Csicseriborsó, olaj, bors. Ez az étvágygerjesztő nem hiányozhatott sohasem Trimalcione vacsoráiról. Köretként, előételként, levesként, a csicseriborsó nagyon elterjedt étel volt a Földközi tenger vidékén már az ókorban is.

VINO: azaz a bor. Bor, méz, fűszerek és aromás füvek, víz. A bort, valójában soha nem itták tisztán, hanem vízzel keverten. Az adag 2/3 víz és 1/3 bor volt. Erkölcsös személy ebből a keverékből sem ivott többet 3 pohárnál. (A korabeli pohár űrtartalmára vonatkozóan nincsenek adataink) Még egy gondolat, a bor akkoriban a fűszerek, méz és egyéb adalékanyagok ellenére is savanyú és kesernyés volt.

DATTERI E FICHI FARCITI: rafinált és ugyanakkor egyszerű házi édesség volt a dióval, egyéb olajos magvakkal töltött füge és datolya. Úgy hírlik a rómaiak a rómaik szenvedélyesen szerették az édességeket.

Az itt megemlített ételek a polgárok, katonák, földművesek egyszerű ételei. A hús ritkán került az asztalra, akkor is lehetőleg vadhús. A haszonállatokat nem vágták le, csak ha már öreg volt, és nem tudták tovább használni. A tyúknak tojni kellett, a kecske és tehén tejet adott. Talán a sertés volt az egyetlen, akit a húsa miatt tartottak, hiszen másra nem lehetett használni. Az ételekben gyakran felbukkan az olívaolaj, amit már a rómaiak fűszerként is használtak, 5 minőségi kategóriába soroltak.

• oleum ex albis ulivis - a fáról még zölden leszedett bogyóból préselt olaj
• oleum viride - már érésben lévő bogyóból préselt olaj
• oleum maturum - az érett gyümölcs olaja
• oleum caducum - lehulott bogyó feldolgozásából nyert olaj
• oleum cibirium - a megaszalódott bogyók, ez a rabszolgák élelmezésére szánt legrosszabb minőségű termék.

Ez a kis előadás, amire becsöppentünk, ízelítő volt csak, felkeltette az érdeklődésünk, elindította a fantáziánk, hogy egy kicsit beleálmodhassuk magunkat abba a régi-régi világba aminek a nyomait még ma is láthatjuk Ostia Antica városában. Ha valakit sikerült kíváncsivá tenni, hogyan zajlott egy ókori római pazar vacsora, ajánlom Petronius SATYRICON c. művét, melyből íme egy rövidke idézet, előételként:

"Ahogy szavai elhangzottak, a zenekar hangjaira négy táncos viharzott elő, és a tálalótál felső rétegét elhordta. Ennek következtében alul (tudniillik az alsó tálcán) töltött csirkét és disznótőgyet pillantottunk meg, középen pedig tollakkal fölcicomázott sült nyúl állt, mely valóságos Pegasusnak tűnt. Észrevettünk a tálalótál sarkai tájékán négy Marsyas-szobrocskát is; kis bulókájukból borsos mártás csobogott a halakra, melyek úgy úszkáltak a lében, akár az Epirus-szorosban. A szolganép kezdeményezésére kirobban a tapsorkán, és hahotázva vetjük magunkat a válogatott ínyencségekre. Trimalchio is, fölvidulva a mesterfogás sikerén, elkiáltja magát:
- Kést bele!"