Eltelt  egy év, március van, és mi ilyenkor mint a költöző madarak, mi is útra kelünk. Ellentétben velük, mi  délre megyünk, pontosabban Olaszországba, egy újabb régiónak konyháját és kultúráját megismerni. Most is az előző évi impressziók erősen befolyásolták a választást, a finom prosecco-k komolyabb tanulmányozást igényelnek. Tavaly egy este erejéig megálltunk Vazzolában, ahol megismerkedtünk a Bellussi családdal, a nagypapa munkásságával és nem utolsó sorban a remek boraikkal.  Éreztük, hogy ide még vissza fogunk jönni.  Amikor a zászló kitűzése került sorra, nem is volt már kérdés, hova menjünk.  Trevisoba.

Tervünk szerint először elmegyünk Firenzébe, egy jó bistecca fiorentinát enni, élvezni egy percre a reneszánsz város hangulatát, azután vissza Veronába  egy jó bort inna a Vinitaly-ra, ahol a régi ismerőseinket meglátogatjuk sorra, közben részt veszünk a Gambero Rosso borkatalógusának kóstolóján.  Mindezek után már nem lesz más dolgunk, mint megérkezni Trevisoba, és „fekete sapkás” chefünk irányításával elsajátítani  Veneto konyhájának alapjait. Közben pedig  régmúlt idők nyomait keressük a köveken, Aquileiaban megcsodáljuk majd a nyugati világban legnagyobb ismert ókeresztény mozaikpadlót, 760m2!.