Végtelenül nagy öröm és megtiszteltetés számomra részt venni az idei Tour de Serpenyő programjában. Igyekeztem felkészülni egy rövid olaszországi edzőtáborozással a rám váró erőfeszítésekre. Serpenyők, fazekak a startra készek, indulhatunk!

A mai futam Taranto-Viggiano. Taranto a Salentói-félsziget harmadik legnagyobb városa, spártai görögök alapították i.e. 8. században. A tarantula pók névadója, amelynek a csípéséről azt tartják, hogy őrületet okoz. Őrület az biztosan lesz itt, hiszen a 200 kilométeres szakaszon lesz minden: a tengerszintről indulnak, a legmagasabb pont 950m.

Gasztronómiája gazdag és változatos. Kitűnő adottságokkal rendelkezik, hosszú tengerparttal, gazdag zöldséges kertekkel. Valószínűleg ez már az ókori rómaiak idejében is maga az Édenkert lehetett, és ma sincs ez másként.

A hagyományos tarantói konyha könnyű, de nagyon összetett, sokoldalúan használja fel  a mediterrán konyhakultúra alapanyagait, halakat, tenger gyümölcseit és a zöldségeket.  Az extraszűz olívaolaj elengedhetetlen hozzávaló mindenhez. (Olaszországban itt található a legtöbb olívafa, mintegy 60 millió fa, ebből 5 millió fa több száz éves, védettség alatt állnak, mint élő emlékek. A legöregebbnek tartott olasz olívafa is Pugliaban van, Borgagne-ben, Leccétől délre 35km.)

Fotó:Leccesette 11/04/2014

Rövidke kitérő után fordítsuk a kormányt a konyha irányába. Egy salentói barátom ajánlotta figyelmembe az alábbi receptet, amely együtt használja a tenger gyümölcseit és a zöldségeskert terményeit. A hozzávalók itthon is beszerezhetőek, így minden adott, hogy egy kellemes nyári este elkápráztassuk barátainkat, és képzeletben a tarantói-öböl partjára repítsük őket.

Riso di mare

Hozzávalók:

•  350g Carnaroli rizs

•  500g feketekagyló (Tarantói)

•  200g héjától megfosztott garnélarák

•  5 evőkanál extra szűz olívaolaj

•  100g fekete és zöld magozott pugliai olívabogyó vegyesen

•  100g articsóka olaj alatt

•  100g zöldborsó

•  1db nagy kaliforniai paprika, piros

•  1 csomag petrezselyemzöld.

•  1 db citrom

•  só, bors ízlés szerint

Tisztítsuk meg a kagyló héját alaposan, ha a “szakállukból” maradt rajtuk, kitépkedem belőlük. Amelyik törött vagy sérült , megy a szemétbe. Néhány nyitva is lehet, ezek általában nem rosszak, csak „levegőznek”. Ha kicsit odakocogtatjuk őket a konyhapulthoz, akkor be fognak csukódni. Amelyik nem csukódik be magától, szigorúan kidobandó. Az egészséges kagylókat ezután durva szemű sóval átsúrolom, leöblítem, és tisztának nyilvánítom.) Amint ezzel megvagyunk, előkészítjük a hozzávalókat. A rizst, a rákot és a borsót külön-külön enyhén sós vízben főzzük meg és hagyjuk kihűlni őket. A paprikát, az articsókát és az olívabogyót daraboljuk fel.

A kagylókat tegyük egy nagy átmérőjű lábosba víz nélkül. Fedjük le, élénk tűzön pár perc alatt kinyílnak a kagylók. A kagylók nagyobb részét tisztítsuk meg a héjától, de hagyjunk néhányat fél héjban díszíteni a tányért tálaláskor. Ezután egy nagy salátás tálba keverjük össze a hozzávalókat.

Majd következik a tálalás. A félretett fél kagylóhéjak és a méretes rákok  igazán impozáns látványt nyújtanak a tányéron. Egy könnyű fehér  bor igazán kellemes kísérője lehet ennek az ételnek. Mi a salentói Vergallo  pince fehér borát választottuk. Ez egy Pugliaban, különösen Taranto környékén elterjedt fajta fehér 'verdeca' szőlőből készül. Jellemzői világos sárga szinű zöldes reflexekkel, illata friss, fehér virágokra emlékeztető, ízében pedig a zöld alma  jegyeit fedezhetjük fel. Ha Puglia borairól beszélünk, nem hagyhatjuk említés nélkül a 'Primitivo di Manduria' vörösborukat sem.  Testes, mély bíbor színű, illatában az fekete bogyós erdei gyümölcsökre emlékeztet, íze lágy, selymes, fekete cseresznye jegyeit hordozza. 6 hónap fahordós érlelés amerikai tölgyfa hordókban, két évesen palackozzák. Behízelgő, elegáns mediterrán íz.

Holnap Chilii és Csoki hoz egy fantasztikus receptet Nápolyból.