Az első veronai reggelen a túránk utolsó napjára ébredtünk, ami felteszi a koronát erre az utazásra. MA KEZDŐDIK A VINITALY. Ez a rangos esemény minden évben tavasszal egybegyűjti főleg Itália, de Európa más bortermelőit is, valamint olívatermelőket, balzsamecet készítőket és más élelmiszeripari termékek gyártóit. Itt lehet találkozni a legnagyobb nevekkel és bárhol kóstolni a legfinomabb borokat. A méretekről képeket kaphatunk, ha a valaha nálunk volt BNV-re gondolunk, hatalmas csarnokok régiók szerint osztják fel az országot. Szépen alakított változó méretű standok sorakoznak gyönyörű dekorációkkal. Ez maga a „borcsodaország”, fantasztikus élmény számunkra már harmadszor. Négy napon át csak a borról szól a világ ...

Mint ahogyan az már szokásunk lett, napfényes reggelre ébredünk, kávézunk, csomagolunk, és ismét útra kelünk. Navigációnk a jó öreg lapozgatós térkép, most is hibátlanul működik, lekacskaringózunk a hegyről, és már robogunk is az autópályán, előbb Pianella, majd Verona irányába. Pianella az a kisváros, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni, be kell térni a Caffe degli Artistibe egy kávéra és egy boconotto sütire , ki tudja mikor jutunk hozzá megint legközelebb. A kedvenc háztartási boltunkban is kinéztünk néhány nélkülözhetetlen kelléket, amit most haladéktalanul megvásárolunk. Elfogyasztva a élénkítő forró italt, folytatjuk máris utunkat, mert Verona még messze van. Pontban 12 óra van. A számítógépes útvonaltervező ...

A kiadott programnak megfelelően megint napsütésre ébredtünk és mivel ez az egy napunk volt még Navelliben mindent bele kellett sűríteni. A főzés előtt körbejártuk ezt a tünemény kis városkát le és föl a most már milliónak tűnő lépcsőn és nem győztük kattogtatni a fényképezőgépeinket. Varázslatos vidék igazi mediterrán feeling a sok fehér kő miatt és mert minden ház vakolatlan,árkádok,sikátorok, kicsiny ablakok spalettákkal és boltíves alacsony ajtók hogy a nyár forrósága kívül maradjon,és a kilátás a környékre szinte hihetetlen távolságokra engedi a nézelődőt. Nem lakják az összes házat, sokan emigráltak már régen és az elhagyott épületek romlásnak indulva egy különleges hangulatot keltenek látva a nyitva ...

Az első reggelen Navelliben is a nap ébresztett minket és az ablakon át egy palazzo teraszának árkádjait lehetett látni,biztató kezdet,egy szép kis városkában vagyunk. Ma főzéssel kezdünk signora Vilma konyhájában. A tegnap esti séta már sejtette,hogy egy nagyon különleges helyen vagyunk a sötét kis sikátorok, szűk utcák és ezer lépcső birodalmában olyan magasan,hogy a tetejéről körben el lehet látni szinte a Gran Sassotól a Majella csúcsáig amelyek az Appeninek abruzzoi legmagasabb pontjai. A signora, vendéglátónk édesanyja csak pár házzal odébb lakott egy szép palazzoban ahonnan pazar kilátás nyílt egy templom harangtornyával együtt a völgyre ahol szétszórva számtalan mandulafa virágzott és mögöttük a még hóval fedett ...

Eljött az idő, hogy elköszönjünk Force-től és a forcei házigazdáinktól. Kívánni nem lehet nyugodtabb és a paradicsomhoz közelibb helyet, a béke szigete a világ végén, ahonnan az út már nem megy tovább, itt van a Ramusé vendégház. A Ramusé jelentése, „Gyere barátom!”  helyi dialektusban, és valóban azt érzi az ember, hogy egy barátjához tért be megpihenni. Egy, a harmincas évei végén járó fiatalember (meg a Bank) a tulajdonosok. A vendégeket végtelen készségességgel szolgálja ki, bármi kérés felmerül, a „come no!” a válasz, Dehogynem! És már fut is, intézi, hozza, keresi, hívja…. Mindent a vendégért! Ez a filozófia volt az, ami miatt ezt a helyet választottuk. Az itt pihenő vendégek programmal való ellátásáról ...

A szokásosan kezdődő reggel után ami napsütést, kávét és narancslevet jelent, ma „munkába indultunk”, ezért Civitanova di Marche felé vettük az irányt, hogy találkozzunk Elioval, aki beígért egy olívaüzem látogatást. A szigorúan vett szakmai program után elindultunk a régi városrész felé, amelynek kapuja tetején egy fenyőféle nőtt, látványosságnak számítva, és még rajta tekergőztek a karácsonyi fények huzaljai.

Majd tovább indulva a frantolio (olívaüzem) irányába egy komplett birkanyáj állta utunkat. Nagy csordában, teljes békében minden sietség nélkül vonultak az úton a hófehér szőrű szép állatok időnként bebégetve az ablakon, kolompjaik hangjával valami régi meseszerű nyugalmat idézve a távoli múltból.

Továbbra is a tervek szerint haladtunk, és a mai napot 24 óra alatt tudnám elmesélni, hogy ne maradjon ki semmi, de a fizikai erővel takarékoskodni kell, mert holnap is rengeteg kaland vár, ezért most egy képes beszámolóban osztom meg az élményeket, és a recepteket majd amikor hazaérünk, nyugalomban feltöltöm.

 A mai reggel is fényes napsütéssel ébresztett bennünket, vasárnap lévén szabad program van, így míg megkávéztunk Paolo is besegített a neten nézelődve, hogy mit kell feltétlenül megnéznünk. Ezt a típusú információ átadást még gyakorolni kell az operátorunknak, mert például a piemonti házigazdánknak tavaly olyan jegyzettömb szerűen letéphető A2 méretű térképe volt a környékről, amin berajzolhatta nekünk az általa ajánlott helyszíneket. A feltöltött videót és fényképezőgépeket bepakoltuk és indultunk az első állomás Amandole felé. Tegnap már láttuk nappali fényben is a környéket, ahová sötétbe érkeztünk, de ma újra csodáltuk a zöldellő réteket és a változatos dombos tájakat, majd egy kanyarból kiérve elénk ...

Olyan száz ágra sütő napsütésre ébredtünk, hogy kívánni sem lehet szebbet. Végre megláttuk milyen mesebeli helyre értünk a tegnapi kanyargós út végén. Az egyszerű falusi reggeli elfogyasztása után napfüdőzéssel töltöttük az időt, amíg Chiara a chef meg nem érkezett, majd kezdetét vette az első főzőlecke. A mai programban a tésztáké volt a főszerep, különböző feltétekkel.  Először készítettünk egy tésztát az alaprecept alapján. Fejenként számítanak 10dkg 00-ás lisztet 1 közepes tojást, szükség esetén néhány csepp vizet. Ebből az anyagból gyúrtunk egy rugalmas gombócot, amit egy órára folpackba csomagolva pihentettünk, Ez idő alatt előkészítettük a tölteléket a tortellinibe és a raguhoz valókat, illetve az ...

A pompás reggeli után amit a villa freskókkal díszített kis szalonjában fogyasztottunk el, jött értünk vendéglátónk felesége, hogy bevigyen minket a velencei stílusban épült városházára,megcsodálni a felújított tanácstermet ahol színes és monokróm freskótöredékeket találtak.

Egy másik teremben csodálatos barokk stukkók szinte betöltik a falakat és a plafonról egy hatalmas velencei csillár függ, természetesen ez a polgármester irodája. Az épület valaha egy velencei nemesember rezidenciája volt több másikkal együtt Vazzolában. Ezután kiautóztunk a különlegesen művelt szőlőültetvények között a pusztán rejtőző XII. században épült máltai lovagrend templomához amelyhez zarándok szállás is kapcsolódott.

Árkádjai alatt a ...

Elindultunk, március idusához méltó ragyogó napsütésben. Az előzetesen kiadott útvonaltervhez képest Soltnál történt az első módosítás, Dunaújváros helyett Dunaföldvár felé vettük utunkat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beiktattunk egy műsoron kívüli megállót, ami kötődik a mai ünnephez és egyben számunkra stílusos antipasto (avagy előétel) az  előttünk álló gasztro-kulturális kalandokhoz. Ez volt OZORAI PIPPO vára. A Dunántúli dombok között rejtőzik Zsigmond királyunk által egy firenzei vitéznek adományozott birtokon épült igazi itáliai reneszánsz hangulatot árasztó várkastély.

A pár éve eredeti középkori állapotában helyreállított konyha volt számunkra a legérdekesebb része, de az egész épület lenyűgöző ...

Még ötöt kell aludni, és máris itt az indulás napja. Ma kitűztük az indulás óráját, reggel 8.00 óra. Közel 800km-t kell megtennünk, hogy megérkezzünk az első pihenőnkre, ahol este egy pincelátogatás vár bennünket egy ismerős családi borászatában, majd a jól megérdemelt, behűtött prosecco. El kell mondanom, tegnap egy nagyon kellemes meglepetésben volt részünk, kaptunk két belépőt a Vinitaly-ra. Így újult lelkesedéssel vetettem magam bele a végre-valahára közzétett katalógus böngészésébe, számos ismerős név mellett találtam egy nagyon kedves ismerőst. Tavaly Neiveben volt egyik nap a főzőtanfolyamunk. A 'LA CONTEA' étteremben. Találtam róluk egy videót, érdemes a látvány miatt megnézni. Tonino mester, a tulajdonos mesél ...

Mint gyermekkorunkban a karácsonyt, úgy várjuk most az indulás napját, számolgatjuk mennyit kell még aludni addig. Ma megszámoltuk, még kilencet. Hirtelen az az érzésem támadt, mintha a hónapok óta tervezgetett, rajzolgatott, színezgetett képet hírtelen egy óriás kéz ollóval apró darabokra vágta, egy dobozba söpörte, majd azt a markomba nyomta volna, hogy rakjam össze szépen újra. Én pedig csak forgatom a dobozt, nézegetem, vajon meg van-e minden darab? Súlyra úgy tűnik, igen :-) a többi meg az utazás során kiderül, amikor a puzzle darabkáit egymás mellé pakolgatva kirakjuk a Kisbugac asztalánál megrajzolt képet, ezt itt :-)

Mi terveztünk sok programot, de a megvalósítása erősen függ majd vendéglátóinktól, ők sokkal jobban ismerik, ...

Mi a különbség az ipari és a kézműves olaj között? Ránézésre ennyi:

Sajnos itt csak a színét tudom megmutatni, de már ebből is érzékelni lehet, hogy micsoda minőségi különbség van közöttük. Annyi fontos apró összetevője van annak, hogy mitől rendkívüli az itt termelt olaj. Mindenekelőtt a hagyomány. 1155-ből van az első írott emlék az itt termelt olívaolajról. Szóval elég régóta kísérleteznek ezzel a dologgal, az eredmények pedig egyenesen bíztatóak. :-) A fák életkora 100 év, 400 év, a legidősebbek 600 évesek. Mennyi mindent láthattak ezek a matuzsálemek már!

Túránk második fele Abruzzo tartomány konyhájának megismerésére szerveződik. Ebbe már volt szerencsénk belekóstolni tavaly ősszel, amikor olívaszüretre érkeztünk ide. Ez erősítette meg a már tervbe vett Marchei utat, kiegészítve Abruzzoval. Olyan rendkívül szívélyes vendéglátásban volt részünk az ott töltött néhány napban, amit azok a helyek tudnak, amelyeket még nem rontott meg a turisták inváziója, tiszta szívből a legjobbat adják a vendégnek. Pianellában voltunk olívaszüreten. Ez a település Pescara magasságában van kb. 20 km-re a tengertől. Házigazdánk –Max- tematikus terv szerint vezetett be a helyi kulinária titkaiba. Az első este a Margherita 2 Arrosticini étterembe mentünk. Rendkívül egyszerű, rusztikus berendezésű, ...

Van egy nagyon hangulatos étterem, pizzéria Bussolengoban, Veronához közel, ahová visszavágyom, mióta először ettem itt. Egy barátnőm javasolta, hogy itt ebédeljünk, amikor a közelben kirándultunk. Ő jól ismerte a helyet, és nekem sem okozott csalódást, rögtön megkedveltem a családias légkörű, barátságos éttermet, ahol a pincérek mindig úgy mosolyognak az emberre, mintha törzsvendég lenne. A kiszolgálás gyors és precíz, az árak elfogadhatóak, az ízek pedig mennyeiek. :-) Később, más alkalommal, más társaságban visszatértem ide, még mindig kiállta a próbát. Kifogástalan a rizottójuk! Nekem ebben a kategóriában ők a csúcstartók! Olyan, hogy amikor eszem, arra kell gondolni, hogy most senki ne szóljon hozzám, és ne fogyjon még ...

Tegnap a régi idők kávéjáról, kávéházáról írtam. Most gasztro túránk egy újabb tervezett állomásáról tervezgetek, ami a jelen kor aktuális kávézási szokásait, ízlését igyekszik kielégíteni. Affiban található a Bendinelli cég, ahová utolsó előtti napon tervezzük érkezni. A hosszú túra finisében, a "megterhelő és komoly erőforrásokat igénylő" Vinitaly-nap előtt, szükség van egy kis erőgyűjtésre. :-) Nagyon kedvesen fogadták látogatási szándékunkat,  mi pedig ennek roppant örülünk. Elképzelni nem tudom, milyen lehet egy kávépörkölő üzem belülről! Ami fontos, nagyon kell majd sietni, mert több mint 500km utat kell aznap megtennünk. Mindenesetre komoly előtanulmányokat folytatok a kávéról, hogy legalább kérdezni ...

Ha Olaszországról beszélgetünk, mindenkinek eszébe jut a egy jó kávé emléke, egy jó hangulatú kis bár egy szűk utcácskában vagy a főtéren...... ahol azt a felejthetetlen kávét ittuk..... Tehát amikor a gasztro túrát tervezzük, a kávé is bekerül a programba többször is. Ami már biztos, meghívtak bennünket egy csésze kávéra Olaszország egyik legrégebbi kávézójába, Ascoli Piceno város központjába a Caffe Melettibe. Kicsit utána olvastam a helynek, hogy kellő áhítattal kortyoljam majd a forró fekete nedűt.

2011 március 12.-én Olaszország megünnepelte egyesülésének 150.-ik évfordulóját. Ebből az alkalomból nagyon sok kiadvány megjelent. Pl a 'Locali storici d'Italia' - amely 150 olyan helyet - köztük kávéház, étterem, ...

Tavaszi gasztro-túránkat próbáljuk úgy időzítjük, hogy érinteni tudjuk a veronai borkiállítást, a Vinitaly-t. Természetesen első dolgunk, hogy meglátogassuk a magyar kiállítókat, amennyiben képviseli valaki a magyar borokat Európa egyik legrangosabb kiállításán. 2010-ben a katalógusban találtunk magyar pincét, de a megjelölt helyen egészen mások volta, magyarokat nem találtunk. A 2011-es katalógusban egyetlen nevet fedeztünk fel, a Szeremley Birtokot, természetesen ott kezdtünk. A szívélyes fogadtatás és a remek borok megalapozták a vásár vidám vizitjét. Remélve, hogy ebben az évben több magyar borház is megjelenik ezen a neves rendezvényen, szinte naponta ellenőrizzük a kiállítás honlapját. A mai napig még nem tették közzé a ...

Ezt az utat fogjuk bejárni. Az útvonaltervező szerint 3002Km, persze a napi kis kirándulások nélkül. Meglátjuk mit mutat majd a számláló a megérkezés után :-) !

Márciusban hatodik alkalommal megyünk Olaszországba főzőtúrára, ahol egy-egy régió konyháját, hagyományait és történelmét ismergetjük. Ebben az évben Marche és Abruzzo régiókra esett a választásunk. Annyi jót halottunk már erről a vidékről, hogy személyesen is meg kell győződni, valóban így van-e. Illetve Abruzzoban már szereztünk némi személyes élményt ősszel, amikor egy olívaszüreten vettünk részt, de erről majd később szeretnék részletesen írni. Mindenképpen erősítette szándékunkat, hogy ide térjünk vissza idei utunk során.