Említettem már, hogy Montelanico egy eldugott kis település, 20km-re az autópályától, alig 2000 lélek itt, de példa értékű közösségi életet élnek. Hűvös, ám napsütéses április eleje van, csütörtök délután fél 5, értünk jön egy kedves hölgy, hogy elkísérjen az óvárosba, biztosan odataláljunk. Ha akarnánk sem tudnánk eltévedni, alig néhány utcából áll a "borgo" -azaz az óváros. A Montelanico-i könyvtárba várnak bennünket, egy antik római konyháról szóló előadásra. Érdekel a téma, hát el nem késnénk semennyiért. Nem kis meglepetésünkre, már összegyűlt a hallgatóság mire megérkezünk, úgy 15-20 fő, a város lakói, férfiak, nők, idősebbek, fiatalok vegyesen.

Laura, a háziasszonyunk vidáman üdvözöl, ...

Két hétköznapi étel, amit nem is könnyű jól elkészíteni. A ragukkal  kezdünk, de mellette már fő a krumpli héjjàban a gnocchinak. A polentához egy húsos-kolbász ős raguval készül! de ez nem az a kolbász! amit mi otthon használunk! hanem egy sóval! borral és finocchióval ízesített darált hús. Indítunk az alappal (soffritto - olívaolaj, hagyma, sárgarépa és zeller apróra vágva) beleforgatjuk a húsokat, majd egy kis borral ízesítjük és a jön a paradicsompüré. 

A polenta készítése egyáltalán nem könnyű munka, de kis segítséggel megbirkózunk a feladattal, mert ma rajta van a vendéglő étlapján. 

A siker nem marad el, a vendégek akik mi főztünk ezt ették, megtapsolták, miután a chef megsúgta, hogy mi készítettük. 

...

Oktatásunk húsételekkel folytatódik ma a La Pergolában. A szokásos kávézás után kezdünk a mindig tiszta konyhában. Az alapanyagok előkészítése után ezeknek az ételeknek az elkészítése sem tűnik bonyolultnak, csak kicsivel több időt igényelnek a hús miatt. A chefünk arra tanít, hogy ha nem saját kezűleg készítjük a hozzávalókat csak a legjobb minőségű anyagokat szerezzük be, de azokat bátran használjuk, mert sok időt spórolhatunk vele. A mai alapanyagok között van szopós bárány húsa és belsőségei, szeletelt borjúlábszár csonttal és tisztított előfőzött pacal. Az előkészített zöldségek között szerepel az articsóka, zöldborsó, friss menta, rozmaring és a só alatt tartósított kapribogyó is. Megtanuljuk a pacal helyi ...

A mai napon, lévén az oktató vendéglőnk zárva, vissza utazunk az időben mintegy kétezer évet, egyenesen a római birodalmi kikötővárosba, Ostiába. Remélve, hogy még nincs igazi turistaszezon kényelmesen utazhatunk és nézelődhetünk. Ragyogó napsütésben sétálgatunk a pineák alatt az évezredes fényes köveken, a valaha volt város főutcáján. Elbűvölnek a szobortöredékek, az oszlopok, a falrészletek, ahol valaha nagy élet zajlott.

A szinte épen maradt színház és környéke felerősíti képzelőerőnket, a mozaikpadlókon való sétálgatás egyenesen visszarepít az ókori időkbe. Micsoda mesteri alkotások ezek a mozaikos, nemcsak képileg, de technikailag is, hogy a házak már rég le omlottak fölöttük, a padlóképek csak dacolnak az ...

A reggeli kávé után átsétáltunk a nevéhez hűen kiwivel ês szőlővel futtatott Pergola alatt lévő kis vendéglőbe, ahol Emanuele a chef tanít majd bennünket. A település méreteihez képest (mert aligha lehet városnak nevezni) a vendéglő nagyszerű, bárhova be illene felszereltsége, választéka és lehetőségei ismeretében. Bár turisták nem nagyon látogatják, mert ritkán tévednek erre, legfeljebb nyáron, a helybelieknek is maximumot kell nyújtani, amit hiánytalanul meg is tesznek, mind a chef főnök, mind a kiszolgáló személyzet. Első este kipróbáltuk, megismerkedtünk és el voltunk ragadtatva. Ma az első napon 'primi'-ket, ami általában tésztát jelent készítünk. Felvettük a szép egyen-kötényünket, megragadtuk, a fakanalat, a kamerát ...

Hosszas levelezgetés után majdnem biztosnak tűnik, hogy megtaláltuk az idei célt. Montelanico-nak hívják a városkát, alig több mint 2000 lakosa van.  

Ami az ediggi előzetesből a  legvonzóbb, hogy leendő házigazdánk felkínálta fakultatív programlehetőségként, hogy az antik római konyhával megismertet, illetve hogy egyszer elmehetünk vele mezei füveket gyűjteni, amiket ők elkészítenek és elfogyasztanak. Ez nagyon izgalmasan hangzik. Egyszer régen egy padovai barátnőmnél vendégeskedtem és nagyon bizalmatlanné váltam az olasz konyhával kapcsolatban. Itt hallottam legelőször, hogy a zsenge pitypang (itt úgy hívták pisacane, ami elég rosszul hangzott) egy nagyon fincsi tavaszi csemege ezen a környéken. Számomra egyetlen dologra ...

Március végén ismét útra kelünk, úti célunk Lazio. Valahol Róma közelében egy kedves kis falu. Mi így álmodtuk meg. A feladat nem kisebb, mint vakon találni egy chefet, aki hajlandó beengedni a konyhájába és beavatni a titkaiba. Sokan ígértek segítséget, de valahogy nem az igazi volt egyik jelentkező sem. Vagy Róma központjában volt, vagy olyan tandíjat kért, hogy abból 2 szemesztert elvégzünk valami komolyabb vendéglátós egyetemen, vagy nem Lazio tartományában volt a székhelye.... több tucat e-mail megírása után 3 versenyző maradt, akik jó helyen vannak, van szálláslehetőség, kifizethető árat kérnek a tanfolyamért. A következő napokban kell megérkezni a menüajánlatoknak, ez alapján véglegesítjük döntésünket. Megterveztük ...

Repül az idő, október van, közeleg az olivaszüret ideje.

 Készülődünk a szüretre. Az olívaszüret hallatán sokaknak Toscana jut eszébe, a Napsütütte Toscana, és az Ezer nap Toscanaban... és még néhány más olvasmányélmény alapján. Mi egy kevésbé ismert, ám annál romantikusabb, vadregényesebb helyre, Abruzzóba készülünk, itt vár az olajmester, hogy beavasson a titokba, és az elsők között kóstolhassuk meg az idei első olajat, a Novust.

Hosszas keresgélés után kiválasztottuk, kitől szeretnénk tanulni. Chef Martino di Stefano, egy igazi fekete sapkás mester! :-) a COOKiamo főzőiskolából.

Nagyon izgalmas menüt állított össze, a feléről még olyan szinten sincs elképzelésem, hogy miből készül...  :-) Annyit leszűrtem, desszert nem lesz minden nap. :-) ezzel szemben sok halnak tűnő dolog!!!! Szuper, megyünk a piacra halat venni!

1_Mantecato di baccalà e dentice con pane in cassetta croccante 
 _Raviolacci ai carciofi conditi con scampialla busera
 _Filetto di rombo al forno con patate
2_Sfoglia di ceci con praline di pastin e cicoria
 _"Risi e bisi" con pancetta caramellata
 _fegato alla veneziana
3_"Saor" di tropea con trigle da scoglio
 _Spaghetti con le vongole e bottarga
 ...

Eltelt  egy év, március van, és mi ilyenkor mint a költöző madarak, mi is útra kelünk. Ellentétben velük, mi  délre megyünk, pontosabban Olaszországba, egy újabb régiónak konyháját és kultúráját megismerni. Most is az előző évi impressziók erősen befolyásolták a választást, a finom prosecco-k komolyabb tanulmányozást igényelnek. Tavaly egy este erejéig megálltunk Vazzolában, ahol megismerkedtünk a Bellussi családdal, a nagypapa munkásságával és nem utolsó sorban a remek boraikkal.  Éreztük, hogy ide még vissza fogunk jönni.  Amikor a zászló kitűzése került sorra, nem is volt már kérdés, hova menjünk.  Trevisoba.

Tervünk szerint először elmegyünk Firenzébe, egy jó bistecca fiorentinát enni, élvezni egy percre a ...

Az első veronai reggelen a túránk utolsó napjára ébredtünk, ami felteszi a koronát erre az utazásra. MA KEZDŐDIK A VINITALY. Ez a rangos esemény minden évben tavasszal egybegyűjti főleg Itália, de Európa más bortermelőit is, valamint olívatermelőket, balzsamecet készítőket és más élelmiszeripari termékek gyártóit. Itt lehet találkozni a legnagyobb nevekkel és bárhol kóstolni a legfinomabb borokat. A méretekről képeket kaphatunk, ha a valaha nálunk volt BNV-re gondolunk, hatalmas csarnokok régiók szerint osztják fel az országot. Szépen alakított változó méretű standok sorakoznak gyönyörű dekorációkkal. Ez maga a „borcsodaország”, fantasztikus élmény számunkra már harmadszor. Négy napon át csak a borról szól a világ ...

Mint ahogyan az már szokásunk lett, napfényes reggelre ébredünk, kávézunk, csomagolunk, és ismét útra kelünk. Navigációnk a jó öreg lapozgatós térkép, most is hibátlanul működik, lekacskaringózunk a hegyről, és már robogunk is az autópályán, előbb Pianella, majd Verona irányába. Pianella az a kisváros, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni, be kell térni a Caffe degli Artistibe egy kávéra és egy boconotto sütire , ki tudja mikor jutunk hozzá megint legközelebb. A kedvenc háztartási boltunkban is kinéztünk néhány nélkülözhetetlen kelléket, amit most haladéktalanul megvásárolunk. Elfogyasztva a élénkítő forró italt, folytatjuk máris utunkat, mert Verona még messze van. Pontban 12 óra van. A számítógépes útvonaltervező ...

A kiadott programnak megfelelően megint napsütésre ébredtünk és mivel ez az egy napunk volt még Navelliben mindent bele kellett sűríteni. A főzés előtt körbejártuk ezt a tünemény kis városkát le és föl a most már milliónak tűnő lépcsőn és nem győztük kattogtatni a fényképezőgépeinket. Varázslatos vidék igazi mediterrán feeling a sok fehér kő miatt és mert minden ház vakolatlan,árkádok,sikátorok, kicsiny ablakok spalettákkal és boltíves alacsony ajtók hogy a nyár forrósága kívül maradjon,és a kilátás a környékre szinte hihetetlen távolságokra engedi a nézelődőt. Nem lakják az összes házat, sokan emigráltak már régen és az elhagyott épületek romlásnak indulva egy különleges hangulatot keltenek látva a nyitva ...

Az első reggelen Navelliben is a nap ébresztett minket és az ablakon át egy palazzo teraszának árkádjait lehetett látni,biztató kezdet,egy szép kis városkában vagyunk. Ma főzéssel kezdünk signora Vilma konyhájában. A tegnap esti séta már sejtette,hogy egy nagyon különleges helyen vagyunk a sötét kis sikátorok, szűk utcák és ezer lépcső birodalmában olyan magasan,hogy a tetejéről körben el lehet látni szinte a Gran Sassotól a Majella csúcsáig amelyek az Appeninek abruzzoi legmagasabb pontjai. A signora, vendéglátónk édesanyja csak pár házzal odébb lakott egy szép palazzoban ahonnan pazar kilátás nyílt egy templom harangtornyával együtt a völgyre ahol szétszórva számtalan mandulafa virágzott és mögöttük a még hóval fedett ...

Eljött az idő, hogy elköszönjünk Force-től és a forcei házigazdáinktól. Kívánni nem lehet nyugodtabb és a paradicsomhoz közelibb helyet, a béke szigete a világ végén, ahonnan az út már nem megy tovább, itt van a Ramusé vendégház. A Ramusé jelentése, „Gyere barátom!”  helyi dialektusban, és valóban azt érzi az ember, hogy egy barátjához tért be megpihenni. Egy, a harmincas évei végén járó fiatalember (meg a Bank) a tulajdonosok. A vendégeket végtelen készségességgel szolgálja ki, bármi kérés felmerül, a „come no!” a válasz, Dehogynem! És már fut is, intézi, hozza, keresi, hívja…. Mindent a vendégért! Ez a filozófia volt az, ami miatt ezt a helyet választottuk. Az itt pihenő vendégek programmal való ellátásáról ...

A szokásosan kezdődő reggel után ami napsütést, kávét és narancslevet jelent, ma „munkába indultunk”, ezért Civitanova di Marche felé vettük az irányt, hogy találkozzunk Elioval, aki beígért egy olívaüzem látogatást. A szigorúan vett szakmai program után elindultunk a régi városrész felé, amelynek kapuja tetején egy fenyőféle nőtt, látványosságnak számítva, és még rajta tekergőztek a karácsonyi fények huzaljai.

Majd tovább indulva a frantolio (olívaüzem) irányába egy komplett birkanyáj állta utunkat. Nagy csordában, teljes békében minden sietség nélkül vonultak az úton a hófehér szőrű szép állatok időnként bebégetve az ablakon, kolompjaik hangjával valami régi meseszerű nyugalmat idézve a távoli múltból.

Továbbra is a tervek szerint haladtunk, és a mai napot 24 óra alatt tudnám elmesélni, hogy ne maradjon ki semmi, de a fizikai erővel takarékoskodni kell, mert holnap is rengeteg kaland vár, ezért most egy képes beszámolóban osztom meg az élményeket, és a recepteket majd amikor hazaérünk, nyugalomban feltöltöm.

 A mai reggel is fényes napsütéssel ébresztett bennünket, vasárnap lévén szabad program van, így míg megkávéztunk Paolo is besegített a neten nézelődve, hogy mit kell feltétlenül megnéznünk. Ezt a típusú információ átadást még gyakorolni kell az operátorunknak, mert például a piemonti házigazdánknak tavaly olyan jegyzettömb szerűen letéphető A2 méretű térképe volt a környékről, amin berajzolhatta nekünk az általa ajánlott helyszíneket. A feltöltött videót és fényképezőgépeket bepakoltuk és indultunk az első állomás Amandole felé. Tegnap már láttuk nappali fényben is a környéket, ahová sötétbe érkeztünk, de ma újra csodáltuk a zöldellő réteket és a változatos dombos tájakat, majd egy kanyarból kiérve elénk ...

Olyan száz ágra sütő napsütésre ébredtünk, hogy kívánni sem lehet szebbet. Végre megláttuk milyen mesebeli helyre értünk a tegnapi kanyargós út végén. Az egyszerű falusi reggeli elfogyasztása után napfüdőzéssel töltöttük az időt, amíg Chiara a chef meg nem érkezett, majd kezdetét vette az első főzőlecke. A mai programban a tésztáké volt a főszerep, különböző feltétekkel.  Először készítettünk egy tésztát az alaprecept alapján. Fejenként számítanak 10dkg 00-ás lisztet 1 közepes tojást, szükség esetén néhány csepp vizet. Ebből az anyagból gyúrtunk egy rugalmas gombócot, amit egy órára folpackba csomagolva pihentettünk, Ez idő alatt előkészítettük a tölteléket a tortellinibe és a raguhoz valókat, illetve az ...

A pompás reggeli után amit a villa freskókkal díszített kis szalonjában fogyasztottunk el, jött értünk vendéglátónk felesége, hogy bevigyen minket a velencei stílusban épült városházára,megcsodálni a felújított tanácstermet ahol színes és monokróm freskótöredékeket találtak.

Egy másik teremben csodálatos barokk stukkók szinte betöltik a falakat és a plafonról egy hatalmas velencei csillár függ, természetesen ez a polgármester irodája. Az épület valaha egy velencei nemesember rezidenciája volt több másikkal együtt Vazzolában. Ezután kiautóztunk a különlegesen művelt szőlőültetvények között a pusztán rejtőző XII. században épült máltai lovagrend templomához amelyhez zarándok szállás is kapcsolódott.

Árkádjai alatt a ...

Elindultunk, március idusához méltó ragyogó napsütésben. Az előzetesen kiadott útvonaltervhez képest Soltnál történt az első módosítás, Dunaújváros helyett Dunaföldvár felé vettük utunkat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beiktattunk egy műsoron kívüli megállót, ami kötődik a mai ünnephez és egyben számunkra stílusos antipasto (avagy előétel) az  előttünk álló gasztro-kulturális kalandokhoz. Ez volt OZORAI PIPPO vára. A Dunántúli dombok között rejtőzik Zsigmond királyunk által egy firenzei vitéznek adományozott birtokon épült igazi itáliai reneszánsz hangulatot árasztó várkastély.

A pár éve eredeti középkori állapotában helyreállított konyha volt számunkra a legérdekesebb része, de az egész épület lenyűgöző ...

Még ötöt kell aludni, és máris itt az indulás napja. Ma kitűztük az indulás óráját, reggel 8.00 óra. Közel 800km-t kell megtennünk, hogy megérkezzünk az első pihenőnkre, ahol este egy pincelátogatás vár bennünket egy ismerős családi borászatában, majd a jól megérdemelt, behűtött prosecco. El kell mondanom, tegnap egy nagyon kellemes meglepetésben volt részünk, kaptunk két belépőt a Vinitaly-ra. Így újult lelkesedéssel vetettem magam bele a végre-valahára közzétett katalógus böngészésébe, számos ismerős név mellett találtam egy nagyon kedves ismerőst. Tavaly Neiveben volt egyik nap a főzőtanfolyamunk. A 'LA CONTEA' étteremben. Találtam róluk egy videót, érdemes a látvány miatt megnézni. Tonino mester, a tulajdonos mesél ...

Mint gyermekkorunkban a karácsonyt, úgy várjuk most az indulás napját, számolgatjuk mennyit kell még aludni addig. Ma megszámoltuk, még kilencet. Hirtelen az az érzésem támadt, mintha a hónapok óta tervezgetett, rajzolgatott, színezgetett képet hírtelen egy óriás kéz ollóval apró darabokra vágta, egy dobozba söpörte, majd azt a markomba nyomta volna, hogy rakjam össze szépen újra. Én pedig csak forgatom a dobozt, nézegetem, vajon meg van-e minden darab? Súlyra úgy tűnik, igen :-) a többi meg az utazás során kiderül, amikor a puzzle darabkáit egymás mellé pakolgatva kirakjuk a Kisbugac asztalánál megrajzolt képet, ezt itt :-)

Mi terveztünk sok programot, de a megvalósítása erősen függ majd vendéglátóinktól, ők sokkal jobban ismerik, ...

Mi a különbség az ipari és a kézműves olaj között? Ránézésre ennyi:

Sajnos itt csak a színét tudom megmutatni, de már ebből is érzékelni lehet, hogy micsoda minőségi különbség van közöttük. Annyi fontos apró összetevője van annak, hogy mitől rendkívüli az itt termelt olaj. Mindenekelőtt a hagyomány. 1155-ből van az első írott emlék az itt termelt olívaolajról. Szóval elég régóta kísérleteznek ezzel a dologgal, az eredmények pedig egyenesen bíztatóak. :-) A fák életkora 100 év, 400 év, a legidősebbek 600 évesek. Mennyi mindent láthattak ezek a matuzsálemek már!